Horvát Nobel-díjasok
Ivo Andrić - író
Vladimir Prelog - kémikus
Lavoslav Ruzicka - kémikus

Sportolók
Goran Ivanisevic - teniszező
Robert Kovac - focista
Davor Suker - focista
Joe Sakic - jégkorongozó
Mate Parlov - ökölvívó
George Mikan - kosárlabdázó

Janica Kostelić -síelő

Feltalálók

Nikola Tesla-feltaláló

Színészek, filmvilág
Mira Furlan
Branko Lustig - kétszeres Oscar-díjas filmproducer
Goran Visnjic
John Malkovic

Vallás
V. Sixtus pápa

Irodalom

Miroslav Krleža - író

Utazók

Marco Polo - leghíresebb 13. sz.-i világutazó Dalmáciában, Korčula-szigetén látta meg a napvilágot.

Nyakra kötött kendőt először a római legionáriusok viseltek, a hideg ellen. Később, a XVII. században XIV. Lajos katonái hordták, főleg a horvát regiment. Valószínüleg a nyakkendő elnevezés is innen ered. Ugyanis a franciák a „croate"-ot - ami horvátot jelent - helytelen kiejtéssel cravate-nak (ejtsd: krávát) mondták. Ekkoriban a férfiak csipkéből készült nyakravalókat hordtak, melyek felkötése eléggé időigényes volt. 1692-ben a steinkircheni csata idején - Voltaire leírása szerint - a hercegeknek gyorsan kellett felöltözniük, s ezért hanyagul tekerték fel nyakravalójukat. A lezseren a nyak köré tekert, lelógó végű nyakdísz - melyet a nők is hamarosan átvettek -, tekinthető a mai nyakkendő elődjének. A nyakkendő tehát horvát találmány!

A XIX. század első felében a nyakkendő divatos megkötése olyannyira bonyolulttá vált, hogy tankönyvekben ismertették a nyakkendőkötés művészetét. Még Balzac is írt egy ilyen témájú szakkönyvet! A férfiak öltözködése az előző századhoz képest egyszerűsödött, így a nyakkendőre nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen ez maradt az egyik utólsó díszük. A modellek kiválasztásával és megkötésének módjával egyéniségüket igyekeztek kifejezni - ezt írták elő a nyakkendő-tankönyvek!

Nikola Teslában a háromfázisú villamos-energia rendszer feltalálóját és megvalósítóját tiszteljük, kétségkívül a második ipari forradalom egyik legzseniálisabb alakja volt. 1856-ban
született Horvátországban, Smiljan faluban egy szerb ortodox pap fiaként. Ausztriában és Csehországban tanult, de éppen Budapesten tartózkodott, amikor a forgó mágneses mező és az indukciós motor ideája megfogalmazódott benne. Párizsban az Edison társaságnak dolgozott, majd 1884-ben 28 éves korában áthajózott Amerikába. Amikor megérkezett 4 cent, néhány saját vers és egy repülő szerkezet terve volt a zsebében. A következő évben a Westinghouse cég feje megvásárolta Tesla háromfázisú dinamójának, transzformátorának és motorjának a szabadalmi jogát, és ezzel kezdetét vette a küzdelem Edison egyenáramú és Tesla-Westinghouse váltóáramú rendszere között.

Nikola Tesla 1943. január 7-én hunyt el New York City-ben. A St. John katedrálisban százak vettek részt a gyászszertartásán. Három Nobel-díjas közös táviratban fejezte ki tiszteletét „a világ egyik legkiemelkedőbb szelleme előtt, aki a modern idők jelentős technológiai eredményeinek a megszületésénél bábáskodott.”