A horvát konyhát változatossága miatt gyakran a régiók konyhájának is nevezik. Eredete egészen a szlávok előtti és az antik időkbe nyúlik vissza. A nyersanyagok kiválasztásában és az elkészítési módokban a különbség legmarkánsabban a kontinentális országrész és a tengerparti konyha között nyilvánul meg. A belső vidékek gasztronómiáját főként az idegen, manapság közismertebb konyhákkal való kapcsolat jellemzi: pl. a magyar, a bécsi és a török konyha. A tengerparti vidéket először görög, római és illír hatások érték, majd a Földközi-tenger modern konyhaművészetének befolyása alá került, különösen érezhető a francia és az olasz jelleg.

Isztria hagyományos konyhája érzékeinkhez szól, és a kiváló isztriai borokkal együtt elsőrendű gasztronómiai élvezetet tud nyújtani. Manapság az isztriai konya mindazokat a változásoknak az összefoglalása, amelyek a félszigeten végbementek, őrzi a különböző, hosszabb-rövidebb ideig, főként hódítóként itt tartózkodó népek szokásait.

Különösen ajánlott a dalmát pršut (füstölt, a bóra szélben szárított sonka) juhsajttal és peka alatt készült báránysülttel (serpenyőben, burgonyával és zöldséggel vasharang alatt sült báránypecsenye). A dalmát borok különleges helyet foglalnak el, a fehér és a vörösborok egyaránt, amelyek közül néhány a világ élvonalába sorolható. A dalmát parton és a szigeteken az ételek készítése megfelel a modern táplálkozási trendeknek, amelyek közé tartoznak az egészséges ételkészítési módok (főtt és grillezett ételek), továbbá a hal, az olíva olaj, a zöldségek, a part mentén található vadon termő növények használata. Habár manapság minden régió igyekszik megőrizni saját főzési hagyományait, a dalmát konyha egységet mutat, amelyeknek sajátosságait és különlegességeit nemrég fedezték fel, mint pl. Hvar, Korčula, Brač szigetek (vitalac - báránybelsőségekből készült, nyárson sült specialitás), Vis (mint az ógörögök idejében nyárson pirított szardínia, sós lepény szardíniával, a mai pizzához hasonló).

Megfigyelhetjük az isztriaiaknak azt a törekvését, hogy abból táplálkoznak, amit maguk termeltek, vagy a természetből meríteni tudtak. A hagyományos isztriai ételek: az isztriai nyers, füstölt sonka, ravioli, tészta (fuzi) szarvasgombával, rántotta vad spárgával, tyúkhúsleves, manestra (sűrű zöldségleves), tökből készült fogások, fémharang alatt, parázson párolt bárányhús burgonyával, vadas mártások, speciálisan készített tőkehal, polipsaláta, Ruccola-saláta burgonyával, fritule (kis fánkok mazsolával) és almás rétes.

A dalmát konyha hagyományos alapanyagait és elkészítési módjait tekintve megfelel az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásra vonatkozó orvosi elvárásoknak is. A hagyományos nyersanyagok közé tartoznak a halfélék, kagylók, rákok, polipok, tintahalak és szépiák, az olajbogyó, az olívaolaj, a sok zöldség, a vad és fűszeres növények, a mandula, füge, szőlő, méz, mazsola és a citrusfélék.

Horvátország büszke borainak sokféleségére és kiváló minőségére (majd 700 védett márkájú tájjellegű bor), de nem maradnak el az előbbiek mögött a pálinka, a gyümölcslevek, a sörök és az ásványvizek sem. Horvátország déli részén az ételekhez bevandát fogyasztanak (nehéz, fűszeres vörösbor, vízzel hígítva), északnyugaton viszont a gemišt (hosszúlépés száraz, fűszeres

borokból) a jellemző. A dalmát borokat, az olíva olajat és az olívabogyót már az antik idők óta dicsőítik, amelyről néhány szőlőfajta neve is tanúskodik, pl. a Korčula szigeti Grk és a Hvar szigeti Parc. A leghíresebb borok a Vugava és a Plančić Hvar szigetéről, a Pošip és Grk Korčula szigetéről, a Marastina Lastovo szigetéről, a Malvazija Dubrovnikból, stb. Ezenkívül ajánljuk a Proseccót, amely egy édes desszertbor , a Grappát, a fűszeres pálinkát és a likőröket (Maraschino, Vlahov).